zutolsónak

Indulj el egy úton, én is egy másikon,
Hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk

Aki minket meglát, mit fog az mondani,
Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk,
Ahol összegyűlünk, ketten szeretkezünk.

Te túl, rózsám, te túl világnak erdején,
De én jóval innet, bánatnak mezején,

Vékony a pókháló, az is megtart engem,
Még egy hajszálon is hozzád rángatsz engem.

Az bajom van véled, sír a szívem értem,
Sír a szívem érted, majd meghalok érted.

Vagy meghalok érted vagy enyémmé teszlek
Vagy piros véremmel földet festek érted